ápr.
07

„A hazai építésügyben még mindig várunk a szükséges rendszerváltoztatásra” - interjú Barsiné Pataky Etelkával

Erős felindulásból elkövetett kormányzati ötletelések helyett a hazai építésügy integrált megközelítését, és  értékén kezelését  sürgeti az országos köztestület elnöke. Barsiné Pataky Etelka interjúnkban többek között egy korszerű tervezési rendszer bevezetésének szükségességéről, és a friss kormányhatározat mérnöki vonzatairól beszélt.

Több mint két évtizede vándorol a magyar közigazgatásban az építésügy, most éppen a Miniszterelnökséghez tartozik.
Évtizedeken keresztül halmozódtak egymásra azok az építésügyet és a szakmagyakorlást közvetlenül érintő problémák, amiket egyrészt a kamarában dolgozó mérnökök folyamatosan próbálnak azonosítani, pontosan definiálni, másrészt a válaszokat is felkínálják a mindenkori jogalkotónak. Szakmai önkormányzatunknál régóta munkacsoportok azonosítják tehát az ágazati gondokat, illetve a terepen, a mérnöki praxisban szerzett gyakorlatok alapján a problémákra adandó megoldási javaslatokat is részletesen kidolgozzák.
A mérnök sok esetben azonban csak kapkodja a fejét az állandóan változó jogszabályok sűrű erdejében. A legsúlyosabb probléma ma az, hogy a hazai építésügyben egyszerűen  nem igazán  történt meg a szükséges rendszerváltoztatás,keverednek a nyolcvanas évek terminológiái, és az építésügy szereplőinek munkamegosztása a jelenkori európai gyakorlatban alkalmazottakkal, holott a váltásra  az elmúlt húsz-huszonöt év alatt a magyar mérnöktársadalom felnőtt és felkészült. A legnagyobb volumenű fejlesztőberuházások Magyarországon már jó ideje az uniós források felhasználásához kötődnek, noha természetesen volt időszak, amikor a magánbefektetők beruházásai is sok mérnöknek kenyeret adtak. Most itt állunk az aktuális támogatási időszak második esztendejének elején – s tudható hogy ilyen nagyságrendű uniós forrásra valószínűleg már csak ebben a hétéves költségvetési ciklusban számíthatunk – és kijelenthetjük: e támogatási összegek megfelelő minőségben történő felhasználása számos területen változást kíván. Ennyi közpénzt különleges felelősség és gondos tervezés mellett kell elköltenünk.

Mit emelne ki abból a munkából, amit az elmúlt években a kamara keretei között mérnökeink éppen ennek érdekében végeztek el?
Az első és legfontosabb az uniós források felhasználására vonatkozó kormányzati változtatások ténye. Itt hívnám fel a figyelmet: a tavalyi évben sikerült elérnünk, hogy a hazai mérnöki szolgáltatások ne legyenek állami privilégiumok. Az a rémkép, ami a 1731-es kormányhatározatból 2013 végén kirajzolódott a szakma egyfajta államosításáról, mára úgy tűnik szertefoszlott, és sikerült meggyőznünk a jogalkotót arról, hogy egy ilyen típusú törekvés nem hozhat jó megoldást, sőt épp ellenkezőleg, a mára kialakult helyzeten még tovább ront. A brüsszeli támogatási forrásokkal kapcsolatosan azonban rögzíteni szükséges, hogy a jogalkotó által előirányzott 5 % az előkészítő munkákra, amelybe a tervezés is beleértendő, a feladat félrebecslése, és szakmai hiba. Mi pontosan tudjuk – ismerve a hazai és az európai példákat –, hogy egy jó minőségben, megfelelően előkészített beruházáshoz ez az összeg  kevés. Azért tartom szakmai hibának mert az egész projekt sorsa ezen az öt százalékon múlik. Azt ma már mindenki belátja: ha az előkészítés alapos és körültekintő, lényegesen kevesebb probléma adódik a projektek későbbi megvalósítása során. Úgy gondoljuk, az előkészítésen spórolni megengedhetetlen. A mérnök nem „élő munkaszerszám”, hanem alkotó műszaki. Csak akkor leszünk sikeresek, ha ez végre Magyarországon a helyére kerül. A második ilyen, ma is nagy energiákat és több szakemberünket lekötő munkánk a versenyeljárásokkal kapcsolatos. Ismeretes ebben a körben, hogy múlt év januárjában elfogadta az Európai Parlament és a Tanács az új közbeszerzési irányelvet. A mérnöki kamara azóta munkacsoportok keretében dolgozott azon, hogy a direktíva hazai jogszabályba ültetéséhez álláspontját megfogalmazza.  Kora ősszel a Miniszterelnökség felkérésére egy – szakmai társszervezeteink képviselőit is magában foglaló – munkacsoport alakult, és szigorú munkamenetet diktálva hétről-hétre, és pontról-pontra sikerült megtárgyalni mindazokat a számunkra fontos kérdéseket, kulcselemeket, amiket a jogalkotó figyelembe vett, és amelyek meg is jelentek a kormány közbeszerzési koncepciójában. Ez számunkra nagyon pozitív visszajelzés. Bízzunk abban, hogy amikor a kodifikációra kerül sor, ezeket valóban viszontlátjuk majd a jogszabályban!

Barsiné Pataky Etelka

 

Melyek lennének ezek a kulcselemek?
Az egyik legfontosabb törekvésünk, hogy közbeszerzési eljárásban, mérnöki szolgáltatások esetében ne az ár alapú versenyeztetést, hanem a minden szempontból leggazdaságosabb megoldás kiválasztásának módszerét, elvet alkalmazzuk. Reméljük, az új törvény így szól majd! A törvénykoncepció már figyelembe veszi azt is, hogy vannak olyan személyes kompetenciák, amikkel a mérnök versenybe tud szállni a piacon, ahogy üdvözöljük azt is, hogy bekerült a referenciák közé az úgynevezett műszaki egyenértékűség fogalma, amely az eddiginél jóval szélesebbre tárja  a pályázati lehetőségeket a mérnökök előtt. Dolgoznak azok a munkacsoportjaink, amelyek a készülő közbeszerzési törvény leendő végrehajtási utasításaihoz adnak kamarai javaslatokat. Mindez egyrészt annak a végiggondolása, hogy milyen súlyozást, milyen tényezők figyelembe vételét javasoljuk a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat esetében, valamint hogy mit vegyünk figyelembe a személyes kompetenciáknál, miközben ennek megfogalmazásánál különösen tekintettel kell lennünk a közös európai piac versenyjogi szabályaira. Egy harmadik munkacsoportunk pedig a műszaki egyenértékűség meghatározásával foglalkozik. Az Európai Bizottság igen kevés kivételtől eltekintve nem veszi tudomásul, hogy három évnél régebbi referenciák kerüljenek egy-egy tender kiirásába. Jelentősen könnyíteni fogja azonban mérnökeink életét és pályázati lehetőségeit, ha három éven belüli műszaki egyenértékű referenciákat tudnak felmutatni. Ennek pontos és részletes kidolgozása nehéz, még előttünk álló feladat.

Január végén megjelent a 1032-es kormányhatározat, ami 17 pontban tesz intézkedési javaslatokat építésügyi, építészeti és mérnöki szabályozási, közigazgatási kérdésekben. A mérnöki kamara tagjait miként érintheti mindez?
E kormányhatározat előkészítése valójában már múlt év augusztusában elkezdődött, s léteznek olyan elemei, amelynek gyökerei még ennél is régebbre nyúlnak. Tavaly augusztusban készítettük el először a Miniszterelnökség építésügyi államtitkársága részére azoknak az általunk vélt legfontosabb feladatoknak a listáját, amelyek most köszönnek vissza a kormányhatározatból. Mi ebből különösen három plusz két kérdésre fókuszálunk. Hadd kezdjem az utóbbi kettővel! Az egyik a mérnöki felelősségbiztosítás, amelyet ma Magyarországon elégtelennek tartunk, a piacon hozzáférhető szolgáltatások valójában nem segítik mérnökeinket, a másik pedig a szerzői jog kérdése, ami ugyancsak számtalan, megoldásra váró problémát vet fel. S van három nagy témakör a kormányhatározatban: az építési engedélyezési eljárás egyszerűsítése, egy korszerű tervezési rendszer megalkotása, illetve azok a közbeszerzéshez kapcsolódó feladatok, melyekről már részletesen beszéltem.

Az építési engedélyezési eljárási rendszer átalakítására milyen kamarai javaslatok vannak?
A kormányhatározat e tekintetben különösen aláhúzza a lakossági ügyintézések egyszerűsítését. A építési engedélyezési eljárásokat azonban egységben kell áttekinteni. A mérnöki kamara ezzel a kérdéssel több mint fél éve foglalkozik és mára elkészült egy munkaanyag, amit néhány héten belül, kamarai workshop keretein belül bemutatunk a szakmai önkormányzat széles közvéleményének, s természetesen meghívjuk a jogalkotót is. Nem titkolom, egyszerűsítésre, törekszünk, és minden új elemet, amit javasolunk ennek tükrében is vizsgáltunk. Vagyis csak akkor javasolunk valamit, és azt tűztük célul, hogy olyan javaslatokat tegyünk, amelyek világos, egyértelmű és főleg tartós jogi környezetet adnak. Az állampolgárok és a gazdasági szereplők számára egyszerű, átlátható és követhető ügyintézést, ami garantálja a minőség biztosításának feltételeit, s ami a legfontosabb, egyértelmű felelősségi rendszeren alapul. Ezt a felelősségi rendszert reményeink szerint számonkérhető módon építik majd be jogszabályba. Megengedhetetlen, hogy a beruházás előkészítő folyamatába – melynek egyik fontos eleme az építési engedély – ne legyenek világos felelősségi viszonyok. Részletesen elemeztük, mi az építtető, a tervező és mi az önkormányzatok felelőssége, s összegyűjtöttük azt is, amit a kormány és az állam felelősségi körének tartunk. E téren olyan rendszerbeli hibákat szeretnénk kiküszöbölni, amelyek világosan mutatják: javítgatásokkal nem lehet az építési engedélyezést „gyorsítani”. Ahogyan nem lehet az építési engedélyezés folyamatából – hiszen ez az egyik legfontosabb beruházási dokumentum – könnyedén elhagyni fontos részeket, a vélt vagy valós gyorsítás reményében. Az új rendszerbe egyébként olyan – ma még hiányzó – elemeket javasolunk beépíteni, mint a jóváhagyási terv alapján történő rögzítése annak, hogy mi lesz a beruházás műszaki tartalma. A mérnökök ezt nagyon kevés esetben kapták kézhez építtetői jóváhagyás formájában De hasonló rendszerbeli hibának tartjuk, hogy megszűntették Magyarországon a tervellenőrzést. Nem tudok olyan európai országot, ahol ezt eltörölték volna. Ezt erős felindulásból elkövetett, mindenféle végiggondolás, háttérelemzés és körültekintő mérlegelés nélküli kormányzati hibának tartom. Holott mindkét említett esetben jelentős egyszerűsítést, és időmegtakarítást lehetne elérni a hatósági munkában. Az elmúlt években számtalan ehhez hasonló, érthetetlen döntéssel találkoztunk. Számomra ez egyértelművé teszi: hiányzik az, az intézményrendszer, amit korábban úgy hívtunk, építésügyi minisztérium.. Jelenleg ott tartunk, hogy kamarai szakpolitikai munkánk ezer szállal kötődik a legkülönbözőbb minisztériumokhoz, és mérnökeink sokszor azt sem tudják, hova is menjenek egyeztetni, annyira szét van darabolva az építésügy. A nyolcvanas években jártam Finnországban, ahol például egy helyre vonták össze ezt a felelősséget. Egyetlen központi építésügyi hivatal működik, erős jogosítványokkal és felhatalmazással. Ettől a mi rendszerünk fényévnyi távolságra van. Amikor a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerültünk bíztunk abban, hogy a minisztériumok közötti integrált megközelítés az építésügy vonatkozásában a Miniszterelnöki Hivatal kereteiben megvalósul. De nem így történt Az építésügynek és a hozzá kapcsolódó feladatoknak még mindig számtalan felelőse van

A 1032-es négyes pontja arról szól, hogy az építési beruházások nyomon követhetőségének érdekében ki kell dolgozni – közpénzből megvalósuló projektek esetén – az előkészítésre és lebonyolításra vonatkozó egységes módszertani rendszert. Mit jelent ez?
Számunkra ez egyértelműen az évtizedek óta jól működő németországi tervezési rendszer magyar viszonyokra átültetett átvételét jelenti. Nem többet és nem kevesebbet. Abban az esetben, ha a kormányzat ezt nem tudja, vagy nem akarja felvállalni, akkor megint csak rögzítenünk kell: a hazai építésügyben nem történt meg a szükséges rendszerváltoztatás. Nem ismerek a HOAI-nál jobb modellt arra nézve, hogy egy beruházás megfelelően előkészítve, jó minőségben el tudjon készülni. A Magyar Mérnöki Kamara összes tagozata és valamennyi területi kamaránk e kérdésben mögöttünk áll. Régóta dolgozunk rajta. Saját forrásokból biztosítottuk a munkához szükséges fedezetet. A kérdés már csupán az, lesz-e erre a kormányzat részéről fogadókészség?
 

  • Barsiné Pataky Etelka