ápr.
26

Tervezzenek fenntarthatót! - Beszélgetés prof. dr. Klaus Bollingerrel

A szakági mérnököknek és az építészeknek úgy kell együttműködniük, hogy egy most épülő házat az unokáink valami teljesen másra is használhassanak. Ehhez nagy, alátámasztás nélküli belső terek, relatíve kevés tartófal, és olyan szerelőjáratok és helyiségek kellenek, amelyek kellően rugalmasan alakíthatók azokhoz a jövőbeli technológiáknak a beépítéséhez, amelyeket még fel sem találtak – nyilatkozta interjúnkban Klaus Bollinger.

Professzor úr, az ön irodája elég sok helyen tervez a világban. Mi a tapasztalata, milyen főbb trendek érvényesülnek az építészetben ma?
Az egyik – ami a külsőt illeti – az az, hogy Európában kicsit konzervatívabban bánunk az új technológia nyújtotta lehetőségekkel, mint például Dél-Kelet-Ázsiában vagy a Közel-Keleten. Ha ennél mélyebbre megyünk, egy sokkal fontosabb kérdéssel találjuk magunkat szembe: hogyan töltsük meg tartalommal a fenntarthatóság követelményét. Ez ugyanis nem egyszerűen a jó minőségű hőszigetelésről, azaz arról szól, hogy hogyan tartsuk bent a meleget az épületben, hanem arról is, hogy hogyan állítjuk elő ezt a hőt. Mindez hat az építészetre, annak formatervezési koncepciójára is; például a belső levegőáramlást, illetve a szél hatását is figyelembe kell venni az épület formájának meghatározásakor.
 

Mindez a szakágak közötti szoros együttműködést feltételezi. Hogyan működik ez Németországban?
Ezen még nekünk is dolgozni kell. Az lenne az ideális, ha a nulladik fázisban a szakági mérnökök és az építészek együtt leülnének, és megalkotnák az épület koncepcióját, amelyen aztán párhuzamosan dolgoznának tovább. Az energy designert nem akkor kell felkérni az együttműködésre, amikor már kialakult a formaterv, és esetleg már a megrendelőnek is megmutatták azt. A már korai fázistól együttműködő csapattal lehetne igazán jó eredményeket elérni, de a hagyományos gyakorlatot egyelőre sokkal szélesebb körben alkalmazzák, vagyis az építész elkezd dolgozni, aztán sorba jönnek a szakmérnök, és kitöltik a nekik hagyott helyeket – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.
 

A BIM megoldást jelenthet a kooperáció kiteljesítésére vagy ez egyszerűen csak egy technikai eszköz?
A BIM egy technikai eszköz, de arra kényszerít bennünket, hogy már a korai fázisban együtt gondolkozzunk. Nem egy mindent gyógyító csodaszer, hanem egy támogató szerszám.
 

Magyarországra, és igazából Európára sem igazából jellemző az úgynevezett signature – vagy más terminológiával landmark – épületek feltűnése, mint amire Ázsiában oly sok példát látunk. Néha úgy tűnik, az építész vagy a beruházó a presztízs szempontokat előbbre sorolja a fenntarthatóságnál vagy a környezettudatosságnál, ugyanakkor ezek az épületek tagadhatatlanul népszerűek, némely esetben egy egész régió turisztikai marketingjét rájuk építik.
Azt gondolom, hogy ezeket az épületeket is meg lehet tervezni és építeni fenntartható módon. Egy markáns építészeti formanyelvet megtestesítő épület nem feltétlenül energiapazarló is egyben, sőt, egy intelligens, ugyanakkor erős kifejező erejű ház lehet kifejezetten környezetbarát, és nem szükséges, hogy drága legyen. A müncheni BMW Welt felhő formájú teteje miatt annak idején sok kritika ért bennünket, holott ha az acél felhasználását nézzük, ez egy optimalizált megoldás; kevesebb acélt használtunk fel, mint amennyire egy hagyományos tetőhöz szükségünk lett volna. Pontosan azért, mert a felhő forma nagyobb szabadságot adott a tervezésben.
 

Itt Kecskeméten is szóba került egy sor olyan új technológia, illetve anyag, amelyeknek akár radikális hatása is lehet az építészetre, valamint az építőiparra, de ahogy a BIM esetén is láttuk, a potenciális felhasználók nem kapkodják el az újdonságok adaptálását. Az érettebb, befutott építészek pedig a mostani fellendülés idején logikusan érvelnek azzal, hogy annyi a munkájuk, hogy emellett nem tudnak mással foglalkozni.
A BIM és egy sor egyéb technológia bevezetése előbb-utóbb kényszerhelyzetbe hozhatja a szakági mérnököket és az építészeket. Hiába volt valaki anno mestere a tusrajznak, nincs ma megrendelő a világban, aki elfogadna egy kézzel készített tervrajzot. A problémát nem az idősebb korosztály esetleges merevségében látom, a törésvonal sokkal inkább a kis-, illetve nagylétszámú irodák között húzódik. Míg az utóbbiak kis szervezéssel meg tudják oldani, hogy egy, az újdonságokra nyitott kollégát elküldjenek egy továbbképzésre, addig a háromfős tervező-vállalkozások esetén egy fő kiesése is szinte megoldhatatlan gondot jelent a napi munkában. Nincs igazán jó megoldás, talán egyedül a nyitottság segít; jómagam is kipróbáltam egy-két újdonságot, de soha nem leszek olyan ügyes, mint azok a fiatalok, akik ezt a tudást már az egyetemről magukkal hozzák. Őket kell bátorítani, támogatni.
 

idea-3

IDEA Conference 2018 WEBLAP

Magyarországon jelenleg építőipari bumm van, sorra húzzák fel az új házakat, de kimagasló építészeti értéket képviselő épületet nem nagyon találni köztük.
Ez nem csupán Önöknél van így, a beruházókat elsősorban a hozamráta alakulása érdekli, és azt sem bánják, ha a megtérülés után az épületet lebontják. A társadalom felelőssége, hogy fenntartható épületek épüljenek, amelyeknek a változó igények alapján le lehet cserélni a homlokzatát, és új funkcióval tölthetők meg. Bizonyára hallott róla, hogy Németországban lakásépítési konjunktúra van, aminek egyik mellékhozadéka, hogy elavult irodaépületeket is átépítenek lakóházzá, ami azért elég fáradtságos dolog. De közben nagyon sok hetvenes és nyolcvanas években épült épületet le is bontanak különböző okokból: nem divatosak, nem megfelelő az elhelyezkedésük, nem elegendő a belmagasságuk, nem jó az oszlopkiosztásuk. A 30-40 évvel ezelőtt tervező építészek nem tudták, hogy a ma emberének mire lesz szüksége.
 

És ma honnan tudhatjuk, hogy mire lesz szüksége a következő generációnak?
Nem lehet tudni, de a fenntarthatóság jegyében igenis törekedni kell arra, hogy eleve úgy tervezzünk meg egy épületet, hogy a szükséges átalakítások után különböző dolgokra – lakás, hotel, iroda – lehessen majd használni. Olyan funkciókra is gondolni kell, amelyek 100 vagy akár 200 múlva lépnek be az életünkbe. A szakági mérnököknek és az építészeknek úgy kell együttműködniük, hogy egy most épülő házat az unokáink valami teljesen másra is használhassanak. Ehhez nagy, alátámasztás nélküli belső terek, relatíve kevés tartófal, és olyan szerelőjáratok és helyiségek kellenek, amelyek kellően rugalmasan alakíthatók azokhoz a jövőbeli technológiáknak a beépítéséhez, amelyeket még fel sem találtak. Azt üzenem a magyar statikusoknak, gépészeknek és építészeknek, hogy gondolkodjanak és tervezzenek fenntartható módon.
 

klaus-bollinger


Prof. dr. Klaus Bollinger a Darmstadti Műegyetemen tanult, majd tanítani kezdett a Dortmundi Egyetemen. 1981-84-ig Polónyi István tudományos munkatársa volt ugyanitt. 1983-ban Manfred Grohmann-nal közösen alapította meg saját tervezőcégét, amely azóta Frankfurtban, Bécsben, Párizsban, Oslóban, Rómában és Melbourne-ben is saját irodával rendelkezik, munkatársainak száma 180 fő. Az építészekkel kialakított sikeres együttműködésük alapelve a kreativitás és műszaki kiválóság. Az elmúlt időszakban olyan neves építészirodákkal dolgoztak együtt, mint a Coop Himmelb(l)au, Zaha Hadid Architects, Kazuyo Sejima, Gehry. Bollinger tervezőirodája olyan ikonikus épületek létrehozásában kapott szerepet, mint a müncheni BMW-Welt, a dessaui Bauhaus Múzeum, a grazi Kunsthaus, a bécsi DC Towers, a frankfurti Európai Központi Bank irodaház vagy a Lausanne-i Rolex oktatóépület.